Lívia Vajda vient de mourir

Nous apprenons par Péter Gábor, graphiste qui l'a très bien connue, le décès survenu le mardi 18 janvier de Lívia Vajda.

Livia Vajda est née en Hongrie, à Nyiregyhaza. Ses études de dessin, à Budapest sont interrompues par l’occupation allemande. Elle est alors déportée à Auschwitz puis libérée à Ravensbrück…En 1947 elle s’installe à Paris où elle exerce de nombreux métiers alimentaires. Elle se marie, en 1948, dans le 19ème arrondissement, et sa fille naît un an plus tard. En 1958, elle divorce. Dans son atelier, proche du Pont-Neuf, d’où l’on aperçoit un petit triangle de Seine, défilent peintres, sculpteurs, écrivains et poètes. Ce sont les années soixante et la vie de bohème.
Ce perchoir, sous verrière, est situé au huitième étage sans ascenseur. L’hiver on gèle, l’été on cuit. Descendre et monter les toiles entretient le cœur et les mollets.
Dès 1963, une galerie du 6ème arrondissement expose ses toiles. Elle continue par la Normandie, en passant par la Lorraine (Metz). Parallèlement, elle entame une carrière belge. Elle s’installe rue des Plantes à Paris, puis sur les Grands Boulevards, dans un duplex, au-dessus des paulownias mauves. En 1966, elle expose au musée de l’Athénée à Genève ; en 1972, l’Etat belge fait l’acquisition d’une de ses huiles. En 1975, la ville de Malines, en Belgique, organise une rétrospective de ses œuvres. Puis c’est au tour de la ville de Bruxelles de lui consacrer une rétrospective, à l’Hôtel de Ville. Elle s’installe alors un atelier dans cette ville en 1992…Elle expose en Australie et aux Etats-Unis. La presse, en France comme en Belgique, la suit fidèlement. Outre le chevalet chaque matin, et le piano pour le délassement et la mémoire, Livia Vajda anime des ateliers de peinture pour les enfants ou certains adultes. Aujourd’hui elle peint à nouveau à Paris au bord du Bassin de la Villette, et expose en Hongrie...
Sur son itinéraire on peut consulter une plaquette, des films, des interviews filmées.
Source : Le site de Lívia Vajda


VAJDA Lívia festő
(Nyíregyháza,1929 - Párizs,2011)

Amikor a négygyermekes textilkereskedő családban született, ábrándozásra hajlamos Lívia 14 évesen rajzával első díjat nyert egy városi versenyen, a szülők, a családi üzletben elsajátítható kereskedői pálya helyett amellett döntöttek, hogy lányukat Budapestre küldik divatrajzot tanulni. Vajda Lívia a budapesti Atelier-iskolába került, ahol megismerkedett, és életre szóló barátságot kötött két, később szintén Franciaországba emigrált művésszel, Székely Péterrel és Balkányi Zsuzsával. Tanulmányait félbeszakította a háború, és Auschwitz-ba deportálták. Életét annak köszönhette, hogy mivel jól beszélt németül, írnoki feladatot is ellátott, így társainál némileg előnyösebb helyzetbe került. Gótbetűs szépírással kellett naponta feljegyeznie a gázba küldött, főbelőtt vagy egyéb módon elpusztult rabok precíz listáját. A felszabadulás után huzamosabb ideig kórházban ápolták, majd felépülése után, anélkül, hogy visszatért volna Magyarországra, 1947-ben Párizsba jött. Súlyos depresszióját hosszú ideig dr. Citrom Pál kezelte az Épinay-sur Seine-i pszichiátriai intézetben, de gyógyulásában meghatározó szerepe volt a festészetnek is. « Azt, hogy ma normális életet tudok élni, a festészetnek köszönhetem, az szabadított fel.»
Festményein az élet örömteli pillanatainak élénk színeket gazdagon alkalmazó ábrázolásával igyekezett diadalmaskodni a vissza-visszatérő rémképek felett. A tánc, az esküvő, a csendélet témaválasztásával is arra törekedett, hogy az élet szép és kellemes oldalát helyezze előtérbe. Képein sokszor idézi fel a magyar falvakat, táncokat, és színhasználatában a különböző tájegységek magyar népművészetét is. Ezért is írhatta egyik hozzá írt versében barátja, az ismert belga dalszerző és énekes, Paul Louka: «Lívia Szivárványanya, a Magyarországról jövő szivárványt nyújtod nekünk.... »
Mielőtt minden idejét a festészetnek szentelhette volna, az évek során tizenhét féle foglalkozásból tartotta fenn magát. 1963-ban részt vett a Salon des Indépendant-on, és ugyanabban az évben, a párizsi Galerie Chassaing-ben sor került első önálló bemutatkozására is. 1964-ben Brüsszelben, a Galerie Vendôme-ban mutatkozott be, majd 1966-ban a genfi Musée de l’Athenée-ben. Több éven keresztül a Galerie des Orfèvres művészei közé tartozott.1972-ben a belga állam megvásárolta egyik festményét, 1988-ban pedig a brüsszeli Hôtel de Ville-ben (Stadhuis van Brussel) rendeztek retrospektív kiállítást munkáiból. Belgiumhoz fűződő, egyre szorosabbá váló kapcsolata arra a döntésre juttatta, hogy 1991-ben Brüsszelbe költözzön, ahol azután tizenhárom éven át dolgozott, és számos tárlaton vett részt.
Az alkotói munka mellett jelentős oktatói tevékenységet is kifejtett, és több, főleg hátrányos helyzetű fiataloknak szóló képzőművészeti műhelyt vezetett. 2002-ben a belgiumi Château du Karreveldben, Images.... Imaginations... címmel, nagyszabású kiállításon mutatták be Vajda Lívia és iskoláskorú, bevándorló családokból származó tanítványainak festményeit. 1996-ban Elie Rabinovitch, belga rendező 20 perces portréfilmet készített róla. Élete utolsó éveiben Magyarországon is többször kiàllított. 2004 óta újra Párizsban élt.

Julia Cserba, critique d'art

Le site de Lívia Vajda