mercredi 12 octobre 2011

Biographie de Zoltán Szabó - Szabó Zoltánról:

Szabó Zoltánról:

l912. június 5-én született Budapesten, 1984. augusztus 19-én halt meg és a bretagne-i Josselinben, ahol utolsó éveit töltötte, temették el a háza közelében fekvő sírkertben.
Mozdonyvezető és "közrendű" parasztgazda nagyszülei voltak, édesapja első generációs értelmiségi. A Budapesti Piarista Gimnáziumban tanult. Költőnek indult, de figyelme igen korán a cserkészet hatásara társadalmi kérdések felé fordult: 1934-ben megalapítja a "Fiatal Magyarság Szociográfiai Munkaközösségét", nemzedéktársaival elindítja a "Szolgálat és írás Munkatársaság"-ot.
1936-ban jelenik meg első könyve, A tardi helyzet, a falukutató irodalom első jelentős alkotása, mely országos vitát indított és a figyelem központjában helyezte az akkor még csak 24 éves írót. Két évvel később, 1938-ban, a "Magyarország felfedezése" sorozatban jelenik meg Cifra nyomorúság című szociográfiája, amelyben már nem csak egy palóc falu embereinek helyzetét ábrázolja, hanem az egész Cserhát, Mátra, Bükk földjét és népét országos összefüggésben tanulmányozza. Előtte, 1937-ben jelenik meg útikönyve A Vaskapun túl és kapcsolódik be a Márciusi Front mozgalmába, és utána,1939-ben a Magyar Nemzetben, ahová Pethő Sándor hívta meg, elindítja a Szellemi Honvédelem mozgalmat. Az 1940-ben megjelent Szellemi Honvédelem Naptárá-val is egy ellenzéki mozgalmat kívánt létrehozni az egyre erősödő német nemzeti szocialista befolyás ellen. A kísérletből a háború megkezdésétől kezdve irodalmi rovat lesz, egészen 1944. március 15-ig, a német megszállásig, amikor illegalitásba megy.
A francia köztársaság ösztöndíjasaként, 1940-ben Párizsban tartózkodik, s így tanúja a német megszállásnak, amely elől Dél-franciaországba menekül, s onnan Svájcon át kerül vissza Magyarországra. Kalandos élményét az Összeomlás című naplóban rögzítette, amely a Nyugatnál 1940-ben jelent meg magyarul, majd 2002-ben franciául, Párizsban, "L'Effondrement" címmel. 1942-ben jelenik meg a Nyugat kiadónál. Az adja ki Szerelmes földrajz című azóta több, elsőnek nyugaton (Occidental Press) kiadásban olvasható könyvét is.
Az illegalitásból megy 1944 decemberében Debrecenbe, ahol az éppen megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány megbízza a Magyar Közlöny szerkesztésével. Elvállalja a Magyar Demokratikus Ifjúság Szövetségének elnöki posztját azzal a kikötéssel, hogy folyóiratot adhat ki Valóság címmel. 1947-ig szerkeszti. Közben, 1946-ban jelenik meg Angliai vázlatkönyv c. útirajza.
1947 és 1949 júniusa közt a párizsi Magyar Nagykövetségen kultúrattasé. Mindszenty letartóztatása miatt 1949-ben lemond erről a tisztségről és Londonba költözik.
1951 nyugdíjba menéséig a Szabad Európa Rádió magyar adásának londoni tudósítója és a heti „Londoni levelek” szerzője. A forradalom felrázza, lázas tevékenységbe kezd, egy ideig újságot szerkeszt, a Magyar Szót, majd a londoni Irodalmi Újság szerkesztőségének tagja és a Külföldi Magyar Írószövetség főtitkára lesz. Megalapítja a "Magyar Könyves Céhet", amelynek első könyvei válogatások a bebörtönzött Déry, majd Bibó írásaiból. A Látóhatár, majd az Új Látóhatár patrónusa és állandó fóruma, később a párizsi Magyar Füzetek munkatársa. Kapcsolat tart külföldi magyar szellemi mozgalmakkal: a hollandiai Mikes Kelemen Körrel, a londoni Szepsi Csombor Körrel, a müncheni Pax Romanaval, a svájci Európai Protestáns Magyar Szabadegyetemmel (EPMSZ). Az EPMSZ jelentette meg két könyvét, még életében az Ősök és társakat (1984), majd a poszthumusz Terepfelverés-t (1987).
1990-től jelennek meg, immár Magyarországon, az Összegyűjtött munkák kötetei, először a még korábban itthon megjelent publicisztika és esszék: a Szellemi honvédelem, a Hazugság nélkül három kötete, majd az emigrációban készült és ki- vagy előadott írásokat összefogó 1956 – Korszakváltás, és a kéziratokból összeállított Diaszpóranemzet.
Rövidesen megjelenik az emigrációban írt esszéinek és publicisztikai írásainak két kötete Nyugati vártán címmel.

Lire aussi le billet paru sur le Blog des Mardis hongrois

Aucun commentaire:

Enregistrer un commentaire