mercredi 30 décembre 2009

L'organiste Gábor Lehotka nous a quittés - Elhunyt Lehotka Gábor


Elhunyt Lehotka Gábor orgonaművész, zeneszerző, orgonaszakértő, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem nyugalmazott tanszékvezetője és egyetemi tanára. Testvérének közlése szerint a Liszt-díjas művészt kedden, 71 éves korában, hosszan tartó betegség után, a váci Jávorszki Ödön Kórházban érte a halál.
Elhunyt Lehotka Gábor orgonaművész, zeneszerző, orgonaszakértő, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem nyugalmazott tanszékvezetője és egyetemi tanára. Testvérének közlése szerint a Liszt-díjas művészt kedden, 71 éves korában, hosszan tartó betegség után, a váci Jávorszki Ödön Kórházban érte a halál.
1969 és 1985 között a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolán, 1975-től a Zeneművészeti Főiskolán tanított, 1985 és 1990 között egyetemi docensként, majd 1990-től egyetemi tanárként dolgozott. Tavalyi nyugdíjba vonulásáig az orgona tanszéket is vezette. Közel ötven hanglemezfelvételt készített. Közreműködött a budapesti, kecskeméti, szekszárdi, szombathelyi és váci orgonák létrehozásában. Pályafutása során megkapta a Liszt Ferenc-díjat (1974), 1978-ban Érdemes művész lett, 1983-ban pedig diplomával jutalmazta a Kodály Társaság. 1986-ban Művészeti Lovagrendet kapott Franciaországban, 2005-ben a Cambridge-i Életrajz Központ tüntette ki.
Zeneszerzőként orgonaműveket, kamarazenéket, zenekari műveket zongoradarabokat és kórusműveket is alkotott. Fő művei: Első orgonaverseny (1963), Hegedűverseny (1984), Jáki mise (1989), kórusművek az Amor Sanctus latin verseire (1991-1999), Latin mise (1993), Trombitaverseny (1998), Hegyi beszéd (oratórium, 2003), Második orgonaverseny (2003), Eszter (opera, 2005), Ünnepi zene Jeruzsálemben (oratórium).

Első könyve 1993-ban jelent meg Az én hangszerem, az orgona címmel, ezt további két munkája követte: a Gorsium orgonaiskola (2000) és Az orgonatanítás módszertana (2000).

(MTI)

Lehotka Gábor kitűnő nagykövete volt a magyar zenekultúrának, annak idején , még az Interkoncertnek hála, nagysikerű koncertekkel örvendeztette meg a francia közönséget, nagyban hozzájárulva az azóta szépen fejlődő francia-magyar zenei kapcsolatok kiépítéséhez. Tevékenységét 1986-ban a francia állam a Chevalier des Arts et des Lettres kitüntetéssel ismerte el. Párizsban fellépett többek között a Notre Dame-ban és a Saint-Germain-des-Pres-ben is, ahová rendszeresen visszatért a Festival Estival meghívásainak jóvoltából. Az Avignon-i Fesztivál keretében fellépett Grignan-ban, ahová két évtizeden keresztül rendszeresen visszahívták.
40 éves korában kezdett ismét zeneszerzéssel foglalkozni, és Franciaországhoz, egészen pontosan Grignan-hoz köthető orgonaművei a Cinq chansons hongroises pour Mme Peyrol (1979) és a Noël pour un curé de Provence, „L’abbé Charles Mery” (1981). A Symphonie Maclou (1992) anyaga első franciaországi útjai óta érlelődött benne. A Suite Hongroise c. műve a francia Zurfluh kiadó gondozásában jelent meg.

Nagyon régi ismerősöm volt, 40 éves barátság fűzött hozzá, foglalkoztam vele mint koncertező művésszel mint interkoncertes, majd később a zeneakadémián is sokat dolgoztam vele, itt már inkább mint tanárral és zeneszerzővel - elhunytával nagy veszteség érte a magyar zeneművészetet és zeneoktatást egyaránt.

Lehotka Gábor temetése 2010. jan. 07-én 15 órakor lesz a Vác - alsóvárosi temetőben.

Kérlek hogy juttasd el a gyászhírt a megfelelő médiához és a Francia Kulturális Minisztérium megfelelő részlegéhez is, akik a kitüntetést adományozták neki - kérem ezt öccse, Lehotka László nevében is - aki engem kért meg hogy a zenei kapcsolataihoz juttassam el a gyászhírt.
Előre is köszönöm hogy a hírt továbbítod a megfelelő csatornáidon,
és szeretnék egyuttal az ideinél szebb, boldogabb és vidámabb 2010-es évet kívánni Neked !

szeretettel
Annamária

Aucun commentaire:

Enregistrer un commentaire